1. Az „én vagyok” érzése

Kérdező: Mindennapi tapasztalat, hogy ébredéskor a világ hirtelen jelenik meg. Honnan ered ez?

Maharadzs: Mielőtt valami megjelenik a létezésben, kell hogy létezzen valaki, aki számára megjelenjen. Minden megjelenés és eltűnés egy változást feltételez egy változatlan alapon.

K: Mielőtt felébredtem, öntudatlan voltam.

M: Milyen értelemben? Nem emlékeztél, vagy nem tapasztaltál? Vajon nem tapasztalsz akkor is, amikor öntudatlan vagy? Létezhetsz anélkül, hogy tudnál róla? Egy kihagyás az emlékezetben: bizonyítéka ez a nem-létezésnek? És beszélhetsz te megalapozott módon a saját nem-létezésedről, mint tapasztalatról? Még csak azt sem mondhatod, hogy az elméd nem létezett. Vajon nem ébredtél fel, ha szólítottak? És az ébredésnél nem az „én vagyok” érzése volt az, amelyik először megjelent? A tudat egy csírájának léteznie kell még az álom vagy az ájulás idején is. Ébredéskor a tapasztalat így folyik le: „én vagyok. a test. a világban”. Ez tűnhet sorrendnek, valójában azonban minden egyidőben történik az, hogy van egy tested egy világban. Létezhet az „én vagyok” érzése, ha nincs valaki vagy valami?

K: Én mindig valaki vagyok, az emlékeimmel és a szokásaimmal. Más „én vagyok”-ot nem ismerek.

M: Talán valami mega kadályozza, hogy megismerd magad. Ha nem ismersz valamit, amit mások ismernek, mit teszel?

K: Megkeresem az ismeretük forrását, úgy, hogy követem az utasításaikat.

M: Nem fontos számodra, hogy megtudd, egy egyszerű test vagy-e, vagy valami más? Vagy talán semmi? Nem látod, hogy minden gondod a tested gondja – étel, ruhák, lakás, család, barátok, név, hírnév, biztonság, túlélés? Mindez értelmét veszti, amikor rájössz, hogy te nem lehetsz egy egyszerű test.

K: Mit nyerek azzal, ha tudom, hogy nem vagyok a testem?

M: Még az sem teljesen igaz, hogy nem te vagy a tested. Adott értelemben te vagy minden test, minden szív és elme, és ennél még sokkal több. Hatolj be mélyen az „én vagyok” érzése mögé, és rájössz. Hogyan találsz meg egy tárgyat, amit nem tettél vissza a helyére, vagy elfeledkeztél róla? Addig tartod az elmédben, amíg az emléke felébred benned. A létezés érzése, az „én vagyok” érzése az, amely legelsőként előtűnik majd. Kérdezd meg magadtól, honnan ered, vagy csak szemléld csendben. Amikor az elme megőrzi az „én vagyok” érzését, anélkül, hogy tevékeny lenne, te belépsz egy állapotba, amely szavakkal le nem írható, de megtapasztalható. Minden, amit tenned kell hogy próbálkozz, egyre csak próbálkozz. Végző soron az „én vagyok” érzése mindig veled van, csak te különféle dolgokhoz kötötted magad – test, érzelmek, gondolatok, elvek, tulajdonok, stb. Mindezek az azonosulások megtévesztők. Nekik köszönhető, hogy annak tartod magad, ami nem vagy.

K: Akkor viszont mi vagyok én?

M: Elegendő tudnod, mi nem vagy. Nem kell tudnod, mi vagy. Mert, amíg az ismeret azt jelenti, hogy ismert kifejezésekkel, érzékelésünk és fogalmaink alapján írunk le valamit, addig önismeret nem létezhet, lévén, hogy ami te vagy az csak teljes tagadással írható le. „Én nem vagyok ez, én nem vagyok az”: ez minden, amit mondhatsz. Nem mondhatod teljes értelemben: „íme, ez vagyok én.” Ennek nincs értelme. Mindaz, amit megjelölhetsz, mint „ez” vagy „az”, nem lehetsz te magad. Bizonyosan nem lehetsz „másvalami”.

Te nem vagy semmi, ami érzékelhető vagy elképzelhető. Mégis, nélküled nem létezhet sem érzékelés, sem képzelet. Te érzékeled a szívedet, ha érzel, az elmédet, ha gondolkodsz, a tested, ha cselekszel. Maga az érzékelés ténye is mutatja, hogy nem lehetsz az, amit érzékelsz. Létezhet nélküled érzékelés, tapasztalat? Egy tapasztalatnak „tartoznia” kell valakihez. Kell hogy legyen valaki, aki a magáénak vallja. Tapasztaló nélkül a tapasztalat nem valóságos. A tapasztaló kölcsönöz valóságot a tapasztalatnak. Milyen értékkel bír számodra egy tapasztalat, ami nem lehet a tiéd?

K: Az érzés, hogy tapasztalok, az „én vagyok” érzése, mindez nem szintén egy tapasztalat?

M: Nyilván, minden megtapasztalt dolog egy tapasztalat. És minden tapasztalat magában foglalja a tapasztalót. Az emlékezet a folyamatosság érzetét kelti. A valóságban minden tapasztalatnak saját tapasztalója van, és az azonosság érzését csak a tapasztaló-tapasztalat viszony gyökerét jelentő közös tényező hozza létre. Az azonosság és a folytonosság ugyanaz a dolog. Ahogy minden virág színe más, de minden színt ugyanaz a fény hoz létre, ugyanúgy, a tapasztalók sokasága az osztatlan és oszthatatlan tudatban úgy jelenik meg, hogy emlékezetükben különbözőek, de lényegükben azonosak. Ez a lényeg minden tapasztalat gyökere, alapja, időn és téren túli lehetősége.

K: Hogyan juthatok el hozzá?

M: Nem kell eljutnod hozzá, mert te vagy maga a lényeg. Az majd eljut hozzád, ha esélyt adsz neki. Mondj le a valótlanhoz való kötődésedről, és a valós gyorsan és akadályok nélkül elfoglalja majd az őt megillető helyet. Ne képzeld többé úgy magad, mint ez vagy az, aki mindenfélét csinál, és elkezd majd tisztává válni számodra a felismerés, hogy te vagy minden létező dolgok szíve és forrása. Ezzel egyidőben nagy szeretetet érzel majd, amely nem választás, nem kedv, és nem kötődés, hanem olyan erő, amely minden dolgot számodra kedvessé és szeretetreméltóvá tesz.

↑ fel