4. A valódi világ az elmén túl van

Kérdező: Többször felvetődik a kérdés, hogy a világegyetem alá van-e vetve az ok-okozati törvénynek, vagy ezen a törvényen kívül létezik és működik? Úgy tűnik, te fenntartod azt a nézőpontot, hogy ok nélkül létezik. Hogy minden dolog, akármilyen kicsiny legyen is, ok nélkül való, minden indok nélkül jelenik meg és tűnik el.

Maharadzs: Az okság elve a térbeli események időbeni egymásutániságát jelenti, legyen az a tér fizikai vagy mentális. Az idő, a tér, az okság azonban, mind mentális fogalmak, amelyek az elmével együtt keletkeznek és oszlanak fel.

K: Amíg az elme létezik, az okság törvénye érvényes.

M: Mint minden, ami az elméből ered, az úgynevezett ok-okozati törvény is ellentmond önmagának. A létezésben egyetlen dolognak sincs egyedi oka. A teljes univerzum hozzájárul még a legkisebb dolog létezéséhez is. Semmi sem létezhetne úgy, ahogy létezik, ha a világ nem az lenne, ami. Amikor minden dolog forrása és alapja minden dolog egyetlen oka, okságról, mint egyetemes törvényről beszélni tévedés. A világegyetemet nem köti annak tartalma, mivel lehetőségei határtalanok. Ő egy alapvető és tökéletesen szabad törvény megnyilvánulása, vagy kifejeződése.

K: Igen, belátható, hogy alapjában véve egyetlen dologról beszélni, mint egy másik dolog egyetlen okáról, teljesen hibás. Mégis, a mindennapi életben mi egy adott cselekvésbe kezdünk, ha egy eredményt el szeretnénk érni.

M: Igen, nagyon sok ilyen típusú cselekedet megy végbe, mind a tudatlanság miatt. Ha az emberek felismernék, hogy semmi sem történhet meg, ha a teljes univerzum nem hozza azt létre, sokkal többet érhetnének el sokkal kisebb energia-befektetéssel.

K: Ha minden az okok teljességének kifejeződése, hogyan beszélhetünk egy szándékos tettről, ami egy adott cél elérésére irányul?

M: Még a cselekvésre való ösztönzés is a teljes univerzum kifejeződése. Csak azt mutatja, hogy a cselekvést létrehozni képes energia elért egy adott szintet. Az idő illúziója teszi, hogy okságról beszélsz. Amikor képes vagy a múltat és a jövőt is az időtlen mostban látni, mint egyazon mintázat részeit, az ok-okozat elve elveszíti érvényességét, és az alkotó szabadság foglalja el a helyét.

K: Mégsem értem, hogyan lehet, hogy valami valamely ok nélkül létezzen?

M: Amikor azt mondom, egy dolognak nincs oka, úgy értem, létrejöhet egy egyedi ok nélkül. Nem volt szükségszerű, hogy a saját édesanyád hozzon a világra téged. Megszülethettél volna egy másik asszonytól is. De nem születhettél meg a Nap és a Föld segítsége nélkül. És mégis, mindezek nem lettek volna elegendőek a legfontosabb tényező nélkül, amely a te saját vágyad, hogy megszüless.

A vágy az, amely világra hoz, amely nevet és alakot ad. A kívánt dolgot elképzeljük és vágyunk rá, és az megnyilvánul, mint valami, ami érinthető és felfogható. Így teremtődik a világ, amelyben élünk, a mi személyes világunk. A valódi világ az elme horizontján túl van. Mi a vágyaink hálóján keresztül látjuk csak, felosztva fájdalomra és örömre, igazra és hamisra, külsőre és belsőre. Ahhoz, hogy olyannak lásd a világot amilyen, túl kell jutnod ezen a hálón. És ez nem túl nehéz, mert a háló tele van lyukakkal.

K: Mit értesz te lyukak alatt? Hogyan találjuk meg őket?

M: Tekintsétek a vágyak hálóját, és a benne rejlő számtalan ellentmondást. Ti alkottok és romboltok minden egyes lépéssel. Békére, szeretetre, boldogságra vágytok, és keményen dolgoztok, hogy fájdalmat, gyűlölködést és háborút teremtsetek. Hosszú életet akartok, de túl sokat esztek. Barátságot akartok, de kizsákmányoltok. Figyeljétek meg a hálótokat, mint amely ilyen ellentmondásokból épül fel, és szabaduljatok meg tőlük. Eltűnnek majd, egyszerűen annak hatására, hogy észreveszitek őket.

K: Amennyiben egy ellentmondás egyszerű felfedezésének hatására az ellentmondás szertefoszlik, nincs vajon ok-okozati viszony a között, hogy én meglátom, és hogy az eltűnik?

M: Az okság még elvként sem alkalmazható a káosz esetén.

K: A vágy milyen mértékben oksági tényező?

M: Egy tényező a sok közül. Minden dolog számára megszámlálhatatlan oksági tényező létezik. De minden, ami létezik, a Végtelen Lehetségességből, a Legfelsőbb Valóságból ered, amely bennetek van, és amely kivetíti erejét, fényét és szeretetét minden egyes tapasztalatra. Ez a forrás viszont nem ok, és egyetlen ok sem forrás. Ebből kifolyólag mondom én, hogy minden ok nélkül való. Megpróbálhatjátok figyelemmel kísérni, hogyan megy végbe egy dolog, de nem lesztek képesek felfedezni, miért olyan az a dolog, amilyen. Egy dolog egyszerűen azért olyan, amilyen, mert a világ olyan, amilyen.

↑ fel