5. Ami megszületik, meg kell hogy haljon

Kérdés: A tanú-tudat szüntelenül jelen van?

Maharadzs: Nem, nincs jelen szüntelenül. A megismerő az ismeret tárgyával együtt felkel és lenyugszik. Az, amiben a megismerő és a megismert egyaránt felkel és lenyugszik, túl van az időn. A mindig vagy örökké szavak itt nem megfelelőek.

K: Az álomban nem létezik megismert dolog, sem megismerő. Mi az, ami ekkor érzékennyé vagy receptívvé teszi a testet?

M: Nem állíthatod bizonyosan, hogy a megismerő nincs jelen. A gondolatok és a dolgok megtapasztalása az, ami hiányzik, ez minden. Viszont a tapasztalat hiánya maga is tapasztalat. Olyan, mint mikor belépsz egy sötét szobába, és azt mondod: „nem látok semmit”. Aki születésétől fogva vak, nem tudja mit jelent a sötétség. Ugyanígy, a megismerő az, aki tudja, hogy nem ismer. Az álom nem más, mint egy szünet az emlékezetben. Az élet megy tovább.

K: És mi a halál?

M: Egy adott test megváltozik egy élő folyamatban. Befejeződik az épülés, és elkezdődik a lebomlás.

K: De mit történik azzal, aki megismer? A test eltűnésével eltűnik a megismerő is?

M: Eltűnik, ha eljön a halál, úgy, ahogy megjelent a születéskor.

K: És semmi sem marad?

M: Az élet marad. A tudatnak szüksége van egy hordozóra és egy eszközre, hogy megnyilvánuljon. Amikor az élet létrehoz egy másik testet, létrejön egy másik megismerő.

K: Létezik valamilyen oksági kapcsolat a testbeli megismerők és a testbeli elmék között, amelyek egymást követik?

M: Igen, létezik valami, amit memória-testnek vagy okozati testnek nevezhetünk, a rögzítése mindannak, amit gondoltunk, akartunk és csináltunk. Olyan, mint egy összegyűjtött képekből alkotott felhő.

K: Mit jelent az az érzés, hogy elszigetelten létezünk?

M: Az egyetlen valóság visszatükröződése egy elkülönült testben. Ebben a tükröződésben a határost és a határtalant összetévesztik, és azonosnak hiszik. A jóga célja ennek a zavarnak az eloszlatása.

K: A halál nem oszlatja el ezt a tévedést?

M: A halállal csak a test hal meg. Az élet nem hal meg, sem a tudat, sem a valóság. És az élet sohasem olyan eleven, mint a halál után.

K: De lehetséges, hogy valaki újjászülessen?

M: Ami megszületett, meg kell hogy haljon. Csak ami nem született, az halhatatlan. Találd meg azt, ami sohasem alszik és sohasem ébred fel, amelynek halovány tükröződése csupán a mi „én” érzésünk.

K: Mit tegyek, hogy megvalósítsam ezt a felfedezést?

M: Mit teszel, ha fel akarsz fedezni valamit? Elmédet és szívedet folyamatosan arra a dologra összpontosítod. Kell hogy létezzen egy eleven érdeklődés éppúgy, mint egy fenntartott emlékezés. Észben tartani azt, amire emlékezned kell, ez a siker titka. Úgy jutsz el ehhez, ha lelkiismeretes vagy.

K: Azt akarod mondani, hogy elegendő pusztán akarni a felfedezést? Bizonyosan szükség van képességekre és lehetőségekre egyaránt.

M: Mindezek megjönnek a lelkiismeretességgel együtt. Viszont különösen fontos, hogy mentes légy az ellentmondásoktól. A cél és az út nem lehetnek különböző szinten, az élet és a fény nem veszhetnek össze, a viselkedés nem lehet árulója a meggyőződésnek. Nevezheted ezt becsületességnek, egységnek, teljességnek. Nem kell hátrálnod, pusztítanod, gyökereket kitépned, feladnod a meghódított területet. Az elhatározás szilárdsága és a becsületesség a keresésben elvezetnek majd a célodhoz.

K: Az állhatatosság és a becsületesség adományok, ez egyértelmű. Bennem ezeknek a nyoma sincs meg.

M: Minden megjön majd, ahogy haladsz. Előbb tedd meg az első lépést. Minden áldás belülről jön. Fordulj befelé. Az „én vagyok”-ot ismered. Légy együtt ezzel az érzéssel minden időben, ami a rendelkezésedre áll, amíg már természetes módon fordulsz majd felé. Nincs ennél könnyebb és egyszerűbb út.

↑ fel