6. A meditáció

Kérdező: A mesterek mind azt tanácsolják hogy meditáljunk. Mi a meditáció célja?

Maharadzs: Mi jól ismerjük az érzékek és a tettek külső világát, viszont a gondolatok és érzések belső világáról nagyon keveset tudunk.

A meditáció célja, hogy tudatosítsuk és megismerjük belső életünket. A végső cél pedig az, hogy eljussunk az élet és a tudat forrásához.

Véletlenül, a meditáció gyakorlása mélyen befolyásolja a természetünket. Mi szolgái vagyunk mindannak, amit nem ismerünk, és uraljuk azt, amit ismerünk. Bármelyek is legyenek, azokat a hibákat vagy gyengeségeket, amelyeket felfedezünk magunkban, és amelyek okát és hatásait megértjük, uralni fogjuk épp azért mert ismerjük őket. A nem tudatos eltűnik, ha tudatosítjuk. A tudattalan felolvadása energiát szabadít fel. Az elme jól érzi magát, és megnyugszik.

K: Mire jó egy nyugodt elme?

M: Mikor az elme nyugodt, felismerhetjük önmagunkat, mint a tiszta tanút. Visszavonulunk a tapasztalatból és annak megtapasztalójából is, és távol maradunk a tiszta tudatban, amely a kettő között és azokon túl van. A személyiség, amely az ön-azonosításra épül, arra, hogy azt képzeled, valami vagy: „én ez vagyok, én az vagyok”, tovább is létezik, de csupán az objektív világ egy részeként. Nem azonosul többé a tanúval.

K: Amennyire én észrevettem, az életem több szinten folyik, és az élet minden szinten energiát igényel. Az Önvaló, természeténél fogva, minden dologban örömét leli, energiái pedig a külső világ felé áramlanak. Vajon nem az a meditáció célja, hogy ezeket az energiákat megtartsa a legmagasabb szinteken, vagy hogy visszatartsa, majd felfelé tolja őket, így fejlesztve a legfelsőbb szinteket?

M: Ez nem annyira a szintek, mint inkább a gunák (minőségek) kérdése. A meditáció szattvikus tevékenység, amelynek célja a tamasz (tehetetlenség), és radzsasz (hajtóerő) tulajdonságok teljes megszüntetése. A tiszta szattva (harmónia) a lustaságtól és a nyugtalanságtól való teljes megszabadulás.

K: Hogyan erősítsük és tisztítsuk a szattvát?

M: A szattva mindenkor tiszta és erős. Akárcsak a nap, amelyet elsötétíthetnek a felhők vagy a por, de ez csak az érzékelő szemszögéből van így. Ne a nappal foglalkozzatok, hanem a sötétség okaival.

K: Mi a szattva értelme?

M: Mi az igazság, a jóság, a harmónia, a szépség értelme? Mind önmagukért vannak. Önmaguktól és erőfeszítés nélkül megnyilvánulnak, amikor a dolgokat magukra hagyjuk, nem kötődünk hozzájuk, nem vágyunk rájuk, nem utasítjuk el őket, és nem rejtjük fogalmak mögé, hanem teljes tudatossággal megtapasztaljuk őket. Ez a tudatosság maga a szattva. Ő nem használja a dolgokat vagy az embereket – ő kiteljesít.

K: Lévén hogy a szattvát nem tehetem jobbá, ezután csak a radzsasz-szal és a tamasz-szal kell foglalkoznom? Mit jelent az, hogy foglalkozom velük?

M: Azt, hogy megfigyeled magadban a hatásokat, amelyeket rád gyakorolnak. Légy tudatában annak, hogyan működnek, figyeld meg hogyan fejeződnek ki gondolataidban, szavaidban és tetteidben; a szorításuk fokozatosan enyhülni fog, és feltárul majd a szattva tiszta fénye. Ez a folyamat nem nehéz, és nem is hosszú. Az állhatatosság a siker egyetlen feltétele.

↑ fel