9. Az emlékezet válaszai

Kérdező: Egyesek azt mondják, hogy a világot teremtették. Mások szerint mindig is létezett, és örökké változásoknak lesz alávetve. Egyesek szerint örök törvények szerint működik, mások az okságot is tagadják. Egyesek azt mondják, hogy a világ valóságos. Mások azt, hogy valójában nem létezik.

Maharadzs: Melyik világról beszélsz?

K: Az általam érzékelt világról, természetesen.

M: A világ, amelyet te érzékelni vagy képes, valóban nagyon kicsiny. És teljes mértékben magánjellegű. Tekintsd úgy, mint álmot, és vess véget neki.

K: Hogy tekinthetném álomnak? Egy álom nem tartós.

M: Ahogy a te kicsinyke személyes világod sem az.

K: Végső soron az én kis világom is része a teljes világnak.

M: Nem lehet, hogy a teljes világ eszméje is a te személyes világod része? A világegyetem nem jön, hogy megmondja neked, te a része vagy. Te találtál ki egy teljességet, amely téged is tartalmaz. Tulajdonképpen mindaz, amit ismersz, csak a saját személyes világod, bármilyen jól is kicsinosítottad elképzeléseiddel és várakozásaiddal.

K: Bizonyos, hogy amit érzékelünk, nem képzelődés.

M: Mi más lenne? Az érzékelés felismerést jelent, ugye? Valami egészen szokatlant lehet érezni, de nem lehet érzékelni. Az érzékelés magában foglalja az emlékezetet.

K: Egyetértek, de az emlékezet nem változtatja illúzióvá.

M: Érzékelés, képzelet, elvárás, illúzió – mind az emlékezeten alapulnak. Alig létezik egy határvonal közöttük. Továbbá, ezek fokozatosan egymásba is átalakulnak. Mindezek az emlékezet válaszai.

K: Mégis, az emlékezet ott van, hogy igazolja a világom valóságosságát.

M: Vajon mennyi mindenre emlékszel? Próbáld meg leírni mit gondoltál, mondtál és tettél a múlt hónap harmincadikán.

K: Valóban, csak egy lyuk van a memóriámban.

M: Valójában azért nem olyan rossz a helyzet. Nagyon is sok mindenre emlékszel – a nem tudatos emlékezet teszi a világot, amelyben élsz, annyira ismerőssé.

K: Elismerem, hogy a világ, amelyben élek szubjektív és részleges. De mi a helyzet veled? Milyen világban élsz te?

M: Az én világom épp olyan, mint a tiéd. Látok, hallok, érzek, gondolok, beszélek és cselekszem egy általam érzékelt világban, akárcsak te. Ellenben számodra ez mindent jelent, számomra viszont majdnem semmit sem jelent. Annak ismeretében, hogy a világ egy rész belőlem, én nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget, mint te az ételnek, amit megeszel. Mialatt elkészíted és megeszed, az étel tőled különálló, és az elméd vele foglalkozik. Amint azonban lenyeled, már nem vagy tudatában, megfeledkezel róla. Én bekebeleztem a világot, és többé nincs szükségem arra, hogy gondoljak rá.

K: Nincs szó arról, hogy ezáltal teljesen megszabadulsz a felelősségtől?

M: Hogy lehetne? Hogyan árthatok valaminek, ami egy velem? Ellenkezőleg, anélkül, hogy gondolnék rá, bármi, amit teszek, a világ javára válik. Épp úgy, ahogy a test tudattalanul rendbehozza magát, úgy én is szünet nélkül cselekszem, hogy rendbehozzam a világot.

K: Mindezzel együtt, tudatában vagy te a világ határtalan szenvedésének?

M: Természetesen, sokkal jobban, mint te.

K: És, mit teszel?

M: A Mindenható szemein át tekintek rá, és úgy találom, hogy minden rendben van.

K: Hogy mondhatod, hogy minden rendben van? Nézd a háborúkat, a kizsákmányolást, az ellenséges és kegyetlen harcot az emberek és az államok között.

M: Mindezt a szenvedést az ember hozta létre, és az ember hatalmában áll, hogy véget vessen neki. A Mindenható azzal segít, hogy szembesíti az embert tetteinek eredményeivel, kérve, hogy állítsa vissza az egyensúlyt. A Karma törvénye az igazság érdekében működik. Ez Isten támogató keze.

↑ fel